Lookbook

waiting for the rainbow

Amikor beköltöztem a lakásba még nem volt semmi. Csak egy asztal, négy székkel, az ágyam a nappali közepén és a hálóban mozdulni sem lehetett a bőröndöktől és szemeteszsákoktól. Felettébb furcsa érzés volt, hogy az egész addigi életem befért egy alig pár négyzetméteres szobába. Életemben elsőnek töltöttem teljesen egyedül az estét. Ültem az asztal tetején, néztem ki az ablakon, néztem az előttem elterülő házakat, az ezernyi kis fénycsóvát a távolban és arra gondoltam, hogy minden egyes pont mögött most ott ül valaki. Egy család, egy fiatal pár, egy egyetemista, aki lehet hogy szintén most kezd neki az új életének.

És bár csend volt, mérhetetlen nagy csend, mégis tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Körülöttem ezernyi ember, akiktől csak egy kis vékonyka fal választ el. Még a mai napig sem tudtam megszokni, hogy az ajtómon túl, alig pár méterre, egy teljesen más ember élettere kezdődik. Itt vagyunk egymás mellett és mégsem tudsz rólam semmit, ahogyan én sem rólad. Akkor jöttem rá igazán, hogy az egész jövendőbeli életem ebben a társas magányban kell, hogy leéljem.

És most megint itt ülök. Ugyan annál az asztalnál, ugyan azokat a házakat nézve. Azóta az üres lakás szépen lassan otthonná formálódott és a falak csak még vékonyabbnak tűnnek. A csendet a szomszéd kisgyerek soha meg nem szűnő kiabálása váltotta fel. Keresem azt a szivárványt az égen, ami még a felköltözésem napján jelent meg. Akkor azt hittem, Nekem. Most viszont csak a gyülekező fellegeket látom és nem értem…

Én mindig annyira szerelmes voltam Pestbe és ő most miért nem képes viszont szeretni engem?

 SHOP MY STYLE

9 thoughts on “waiting for the rainbow”

  1. Nagyon-nagyon tetszik az outfited, az egyik kedvencem lett! Különösen a combzokni-oversize póló kombináció, ez nagyon vagány.
    A cipőd is nagyon bejön. Mennyire kényelmes, mik a tapasztalataid vele?

    1. Köszi szépen! 🙂
      Aki látja ezt a cipőt mindig ledöbben, hogy hogy tudok benne járni. Pedig egyáltalán nem olyan durva, mint amilyen első látásra. Mivel teljesen egyenes benne a lábad, így abszolút nem fáj benne, mint a magassarkúkban. Persze az elején kicsit szokatlan, hogy meg van emelve a lábad és figyelni kell, mert baromi könnyen ki lehet gáncsolni magad benne. 😀 De én nagyon imádom és szerintem nagyon kényelmes is.

  2. Hűűű, szerintem is egyik legjobb outfited lett ez, nekem a top3-ban biztos benne van, nagyon jól áll rajtad minden. A kabátod honnan van, az szerintem nagyon feldobja ez egész outfitedet?
    És végre megint combzoknis outfit, már hiányzott nagyon (ahogy tudod, én is nagyon szeretem hordani ősszel-télen). Lehet, kérdeztem már, de tervezel outfitet más szíínű combzoknival is majd?
    Legyen szép napod: Andi

    1. Köszi szépen! 🙂
      Nem rég rendeltem két új combzoknit, egy fehéret meg egy feketét, aminek a tetején van két fehér csík. De nagyon nem gondolkodtam színesben. 😀 Maximum szürkét tudnék még elképzelni magamon.
      Amúgy ezt a kabátot még átörököltem egy rokonomtól, szóval igazi kis régi kincs. 😀

      1. A kabát tényleg nagyon jól áll neked, jól jártál vele. 🙂
        Na de jó, majd érdekelne, hogy tudod kombinálni ezt a két új combzoknit, remélem majd láthatjuk őket is a blogon. 🙂 Amúgy honnan rendelted, s mik a tapasztalataid velük?
        Legyen szép napod: Andi

        1. Igyekszem majd. 😀
          Ezt most kivételesen ebay-ről rendeltem, de még nem érkezett meg, szóval nem tudok róla tapasztalatot mondani. Főleg, hogy miután leadtam a rendelést rájöttem, hogy nem is az új lakásom címe van megadva, szóval nem csak a hosszú szállítási időt kell kivárnom, de még haza is kell értük majd mennem. :”D

  3. Nekem is nagyon bejön ez az outfited! A kabát szerintem nagyon feldobja az egészet, ez nagyon passzol hozzád. Mennyire vastag, télen a keményebb hidegekben is hordható?
    A combzokni is feldobja az outfitedet. Télen a hidegben is szoktál hordani, vagy inkább csak ősszel-tavasszal?
    Hát igen, Budapest sajnos ilyen, ahogy írod. Egyelőre akkor neked csalódás Budapest emiatt?

    1. Sajnos nem vastag, egyáltalán. 😀 Csak ilyen átmeneti időben jó, ősszel. Amikor ezt az outfitet fotóztam, akkor pont egy elég meleg nap volt.
      Igazából nem a városból vagyok kiábrándulva, csak mióta elköltöztem eléggé rám jár a rúd, mintha direkt szívatna ez a hely. Persze biztos nem így van, illetve ezek azok a kezdeti nehézségek, amiken minden fiatalnak át kell mennie… de remélhetőleg szép lassan minden helyre áll és nekem is sikerül beindítanom az életemet. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*