Lookbook

metal festival lookbook

Ez volt az első igazi közös fesztiválunk a barátommal. Habár, az is igaz, hogy nem vagyunk egy igazi kemény fesztivál arcok, akik mindent képesek túlélni. Nekem szükségem van zuhanyra, főtt ételre, ágyra… szóval igen, gyenge vagyok. Nem tudok végig táncolni és végig inni egy egész éjszakát. Inkább az a csendes típus vagyok, aki megiszik pár sört, de sosem részegedek le, mert élvezni szeretném a koncerteket. Emlékezni akarok rájuk. És ez a fesztivál, FEZEN 2017 nagyon is emlékezetes volt!

Elsőnek külföldre szerettem volna menni, de ez most túl drága lett volna nekünk, hiszen nagyon sok pénzt kell megspórolnunk a költözés miatt. De azért eldöntöttünk, hogy emiatt még nem mondunk le mindenről, inkább más, olcsóbb megoldást keresünk.

A bátyám ajánlotta nekünk ezt a fesztivált, mivel ez megfizethető, de ennek ellenére minden évben rengeteg nagy nevet hívnak meg a szervezők, a világ minden tájáról. Talán elfogult vagyok, de szerintem az a legjobb fesztivál az egész országban.

Nagyon szerencsések és szerencsétlenek voltunk egyazon időben.  Szép időnk volt, nem esett az eső, de cserébe rettentőmód meleg volt. Párszor rosszul is lettem, de igyekeztem nyugodt maradni és élvezni a fesztivált, pánikrohamok nélkül. (Mellesleg, a legelső pánikrohamom pont egy fesztiválon történt, szóval elég nehéz komfortosan érezem magam ilyen helyeken azóta.)

A fesztivál outfitjeim nem voltak valami extrémek. Már ahogy említettem, a kényelem számomra fontosabb és nem akartam szenvedni pusztán csak pár jól sikerült fotó miatt. Ez a táska egy elég régi darab. Mindig ezt viszem magammal a fesztiválokra és koncertekre, mivel ebbe szinte mindent bele tudok pakolni: a pénztálcám, az irataim, a telefonom, egy pulóvert – ha esetleg szükséges – és akár még egy új koncert pólót is.

Az első nap volta legfontosabb számomra, mivel aznap lépett fel a Blind Guardian. Erre vártam egész évben. Csodálatos volt, de túl rövid. Bár szerintem, ha az összes számukat lejátsszák, akkor sem lett volna elég. A ’The Bard’s Song’ volt a legszebb része az egész koncertnek, amikor mindenki egy emberként énekelte a dalt.

De sok már együttest is meghallgattunk, mint például a Therion, Saxon,The Offspring, Ivan & The Parazol, ami egy magyar együttes, de olyasmi zenét játszik, mint a The Doors.

A második nap is hasonlóképp csodálatos volt, Alice Cooper jóvoltából. Egy igazi horror show-t nyomott le a színpadon. Elég idős már és még mindig tele van energiával. Hihetetlen. Vettem is egy Alice Cooper pólót, azt viseltem a második napon. Annyira jó érzés volt, hogy bárhová nézett az ember, mindenhol metál pólós embereket látott. Mintha új otthonra leltem volna.

Nem csináltunk túlzottan sok felvételt a koncertekről – kb ezt az egyet – de én nem is nagyon szeretek fényképezgetni. Inkább a zenére próbálok figyelni. Én az emlékeket a fejemben és a szívembe, nem a telefonomban őrzöm.

A harmadik nap a pihenés ideje volt. Nem igazán találtunk semmi, ami felkeltette az érdeklődésünket. Egész nap csak lófráltunk le-föl, hallgattunk egy kis jazzt is – egész jó volt, de rájöttem, hogy ez abszolút nem az én stílusom.

De még ha nem is ismertünk senkit, akkor sem unatkoztunk. Mindig találtunk valami újat, valami érdekeset magunknak. Például, az egyik kedvenc felfedezésem a Russkaja volt. Imádom az orosz angol akcentust! Annyira vicces, de mégis szexi!!

Mindig az utolsó este van a legnagyobb party – de nem nekünk. Nagyon fáradtak voltunk, szóval inkább csak ücsörögtünk a fűben és hallgattuk a zenét. Jó volt így is, de a végére nagyon elegem lett az emberektől. A sok részegből és drogosból…

Tudom, hogy mindenki azért megy a fesztiválra, hogy jól érezze magát, de komolyan nem megy drogok nélkül? Láttam egy srácot, aki összeszarta magát. Ez neki a szórakozás? Komolyan?

Mellesleg, az outfit fotómon látszik, hogy mekkora porvihar volt. A legtökéletesebb hely egy allergiás számára.

Napközben a városban töltöttük az időt. Székesfehérvár kicsi, de olyan, mint egy ékszerdoboz. Igaz, hogy nem kell messzire menni ahhoz, hogy szép dolgokat lásson az ember, egyszerűen csak ki kell nyitnod a szemedet. Eldöntöttem, hogy többet szeretnék utazni.

Jobban meg akarom ismerni az országomat, a hazámat és az egész világot. Nem tudom még, hogy mi lesz a következő célpontom, de hát annyi felfedezni való vár még rám!

Tudom, rettentőmód stílusos voltam ebben a strandpapucsban, de annyira meleg volt. Ha már én sem tornacipőt hordok, akkor az tényleg jelent valamit, mert utálom a lábaim és folyton igyekszem eltakarni őket. De mindenképp meg akartam osztani ezeket a fotókat veletek, mert annyira jó hangulatuk van. Olyan érzés, mintha Görögországban jártam volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*