clothes make the man?

Today I wanna talk about a really hard topic, but I think this is an important one and people have to talk more about it. So, yes, I want to talk with you, but I don’t say make a tea and listen queitly what I say, because I wanna talk with you and people are needed for a conservation. It doesn’t mean that you have to agree with me. I would be really happy, if I can start something in your mind on this subject and you share your thoughts with me.

This is a really good question, that the clothes make the person or not? Well, this is a really hard question, I guess. Partly, yes, but on the other hand no….

//

! Ma egy nagyon nehéz témáról szeretnék beszélni, de szerintem ez egyben fontos is és az embereknek többet kéne beszélniük erről. Szóval igen, beszélni szeretnék veletek, de nem kérem, hogy készítsetek egy teát és hallgassátok csendben, amit mondok nektek, mert emberekre van szükség egy beszélgetésnél. Én már annak is nagyon örülnék, ha elindítanék valami gondolatot a fejedben – és ez nem azt jelenti, hogy egyet kell értened velem, csak osztd meg a gondolataidat.

Ez egy remek kérdés, hogy a ruha teszi-e az ember vagy sem? Részben igen, de másrészről nem.

 

You may also like

8 Comments

  1. Nagyon fontos dolgokról beszélsz a videoban, de jó, hogy elkészítetted ezt a videot. Írod, hogy nem muszáj mindenben egyetérteni veled…Hát én csak egyetérteni tudok az elhangzottakkal, mintha saját magamat hallottam volna. 🙂
    Teljesen igazad van, hogy csak részben teszi a ruha az embert, sajnos nagyon sokan ez alapján ítélnek meg, pedig szerintem is a legfontosabb, hogy mindenki azt hordja, ami neki szép és amiben jól érzi magát.
    Hihetetlen, hogy egy különlegesebb combzoknis outfit miatt ilyen beszólást kapsz, teljesen átérzem. Bár nekem itt Bp-en senki nem szólt még be egy combzokni miatt, és itt elég sokan is hordják, azért sokan érdekesen néznek. Ez azonban engem mindig hidegen hagy, nekem egyszerűen tetszik ez a stílus, azért hordom, nem amiatt, hogy mások mit szólnak. Amúgy az a tapasztalaotom, hogy a combzokni csak nálunk veri ki a biztosítékot, amikor más országokban voltam, teljesen normálisan nézett mindenki…

    Ez után az eset után se változtatsz a stílusodon, ugye? Szerintem nagyon fontos, hogy ez ne bátortalanítson el, neked egyszerűen jól állnak a combzoknis outfitek, s remélem még lesznek továbbiak is a blogon. Amúgy neked mikor alakult ki a stílusod?

    1. Örülök, hogy megosztottad a gondolataid velem erről a témáról.
      Igen, Budapesten sokkal elfogadóbbak az emberek, mint itt. Ez a város tényleg nagyon konzervatív. 😀 Részben ezért is várom már annyira, hogy elköltözzek.

      Amúgy semmiképp nem fogok változtatni, mert úgy vélem ezek az esetek nem az én bűneim. Nem érzem azt, hogy provokatív lenne a megjelenésem, sokkal inkább a hapsi lelkivilágában lehetett valami hatalmas nagy gond. Bár azért kicsit felzaklatott és ezért is szerettem volna megcsinálni ezt a videót. Szerintem ez fontos téma és beszélhetnénk róla többet is.

      A stílusom meg, hogy mikor alakult ki… Azt hiszem úgy egyetem elején kezdett el körvonalazódni, hogy mit is akarok igazán és mi a célom, de még mindig nem mondanám azt, hogy kiforrott a stílusom. Most már megvan az irány, de sokszor érzem még most is mikor tükörbe nézek, hogy “ahh, ez nem én vagyok”. Van még mit csiszolni. Na meg persze gyűjtögetni, ruhákat, kiegészítőket és hasonlókat. 😀

  2. Köszi szépen a videodat és az őszinteségedet, nagy dolog, hogy így elmesélted ezt az esetet. Az én tapasztalatom az, hogy bárhol érheti az ember lányát hasonló inzultus, sajnos ilyen őrültek mindenhol vannak, és nem feltétlen függ össze az öltözékével. Nyilván egy combzoknis szettnél -ami feltűnő- nagyobb az esélye, de én kaptam már akkor is hasonló beszólást és nyáladzást, amikor sima farmer volt rajtam pólóval.
    Amúgy szívemből beszélsz: nehogy már az áldozatnak kelljen bocsánatot kérnie, mert jól érzi magát egy számára kényelmes/szép ruhában.
    Az előítéletekről is hasonló a véleményem, mint neked, nagyon sokakat megbélyegeznek az első benyomás alapján, pedig nem is ismerik.
    A divathoz visszatérve nekem a te blogod azért is lett nagy kedvencem, mert láthatóan felvállalod a saját magad által kialakított stílusodat, nem “épp divatos” trendeket akarsz reklámozni, mint oly sokan, hanem teljesen magadat adod, és így tudsz a legjobban inspirálni minket olvasókat is.
    A combzoknis szettek-ahogy írtam többször is- nekem nagy kedvenceim és már többször adtál ötletet, hogy hogyan lehet kombinálni.

    1. Igen, kutatások eredménye bizonyítja, hogy a nők ellen elkövetett szexuális zaklatások esetében a legkisebb befolyásoló tényező a ruha volt. Csak az a baj, hogy a társadalom még mindig nagyon rosszul kezeli ezt a témát. Egyrészt ott van az áldozathibáztatás és ebből kiindulva az a bizonyos “tehetsz róla, tehetsz ellene” felfogás, ami már önmagában abszurd!

      Az előítéletek pedig.. na igen, azok is rossz, berögződött emberi tulajdonságok. :/ 🙁

      Amúgy köszönöm szépen a dicséreteket, nagyon örülök neki, hogy így gondolod. 🙂 Remélem a következőkben sem okozok csalódást.

  3. Pár hete írtad már kommentben, hogy készítesz egy videot erről a témáról, már nagyon vártam. Én pont az ilyen szituációktól félek a leginkább, amiről beszélsz, ezért sem mertem eddig különlegesebb ruhákat felvenni. De ez a video megerősített abban, hogy ne az emberek véleménye miatt öltözködjek, ne nekik akarjak megfelelni, hanem nyugodtan hordjam, ami nekem tetszik, amiben a legjobban érzem magam. Ahogy írtam, a combzokni pl. nekem egy ilyen ruhadarab volt: nagyon tetszik, van is, de sose mertem felvenni (csak itthon). Holnap viszont ki fogom próbálni az utcán is egy szoknyával, ezt most elhatároztam.

    1. Nagyon örülök Neki, hogy ennyire motivált ez a videó. 🙂 Kíváncsian várom a tapasztalatokat. Remélem jó érzés lesz levetkőzni a gátlásokat. Majd írd meg a tapasztalataid! 😀

  4. Köszi szépen a bátorításodat és a tanácsaidat, sokat jelentenek! Ma egy skater szoknyával egy fekete combzoknit vettem fel (alá harisnyát, mert nagyon lehűlt az idő), s meglepetésemre nagyon jól éreztem magam benne, a környezetemből pedig tök sok dicséretet kaptam az outfitemre, hogy milyen jól áll nekem. Illetve azt tapasztaltam meg, hogy mivel én is felszabadult voltam, így nem állandóan azt figyeltem, hogy ki mit mondhat vajon, hanem egyszerűen jól éreztem magam. Sok kedvességet, bókot kaptam ma, ami meg is lepett, valószínűleg a kisugárzásommal (hogy én is laza voltam, s nem görcsös) is összefüggésben van, nem?
    Úgyhogy máskor is fogom a határokat feszegetni, a combzokni pedig a ruhatáram része lett. 🙂

    1. Örülök Neki, hogy végül rávetted magad. 🙂 Az elindulás a nehéz mindig. Annak meg kiváltképp örülök, hogy a környezeted tetszését is elnyerte. Mondjuk szerintem egy ilyen szoknyával, amit te választottál elég stílusos és női hatást lehet elérni, szóval meg is értem, hogy ennyi bókot kaptál. 😀

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*