budapest photo diary

My favorite part of a journey is when I get off the train and I see the light shining throught the window of the station. This time it looks like a crystal window. So proud and beautiful. I get a mystical feeling. I just see the flowing mass of people around me and I can get enough of it.

This is so incredible that I love this city and I’m dreaming about that I live here for a long time, but there is everything about this town that I hate. Crowd, large spaces and I always feel like a lost little girl in a huge concrete jungle. It feels like the buildings grow over my head and they want to eat me. It’s so scary. However, here I truly feel that I live and I’m part of the blood circulation.

This trip was really needed for me. Nowdays I’m working a lot and I can think only about my future all the time and it’s driving me crazy! It was a really good feeling that I was just hanging around in the city, visited some designer fashion shops and vintage stores and every afternoon I was walking on the riverside with my brother and his wife and of course with their super cute dog.

When I went to the city, I was alone, but now at least I hear my own voice. I think I begin to understand why people like to travel alone. Of course sometimes I wish that my boyfriend was here and it would be really cool if I can share this feeling with him… but the true is that sometimes you need to be alone a little.

I try to imagine my future life here. My ill-wishers said to me that I will be going to fall cheeks, because the rural people can’t tolerate the big city life and this town will destroy me and my soul. But I don’t know why do they think it? Okay, I have lots of old friends too, who moved here and after they inverted themeselves, but this isn’t a rule that every people have to go on this way.

I know that everybody call Budapest the „city of options” – and this is true. I can make my dream come true only in this city, because in my hometown I haven’t got any options. Also, I haven’t got any misconceptions that if I will live here, my life gets better just because I moved here. This is insane. A city can’t solve your problems. You have to change your life and reach your dreams, and I know it very well. However, I know very well also that I haven’t got a future in my hometown…

By the way, I took some pictures on my trip and now I wanna show you these. As I mentioned before, I was alone so I couldn’t take any outfit pictures, but I’m wondering that sometimes I write inspirational and personal posts with lots of photographies, that you can know me better. Like a little diary. By the way, I really miss these personal post. What do you think? Do you like these talkative blog entries?

//

A kedvenc részem az úton az, amikor leszállok a vonatról és megpillantom az átszűrődő fényt az állomás ablakán. Ilyenkor úgy néz ki, mintha kristályból lenne. Olyan gyönyörű és magasztos pillanat ez. Elkap valami misztikus érzés. Csak nézem a körülöttem hömpölygő tömeget és nem tudok betelni vele.

Elég hihetetlen, hogy annyira imádom ezt a várost és már oly régóta vágyok rá, hogy itt élhessek, pedig ebben a városban megvan minden, amit utálok. Tömeg, hatalmas terek és én mindig úgy érzem magam, mint egy elveszett kislány a beton dzsungelben. Olyan érzés ez, mintha a fejem felé nőnének a házak és megpróbálnának megenni. Elég ijesztő. Mindenesetre, ilyenkor érzem igazán azt, hogy élek és én is részese vagyok a vérkeringésnek.

Erre a kiruccanásra már igazán nagy szükségem volt. Mostanában nagyon sokat dolgozok, nem tudok másra gondolni csak a jövőmre és ez teljesen kiborít! Nagyon jól esett most végre nem csinálni semmit, csak lófrálni a városba. megnézni pár dizájner ruhaboltot és vintage üzletet és minden délután a folyóparton sétálni a bátyámmal, feleségével és persze a hihetetlenül aranyos kutyájukkal.

A városba teljesen egyedül mentem, de így legalább végre meghallhattam a saját hangomat. Azt hiszem kezdem megérteni azokat az embereket, akik szeretnek egyedül utazni. Persze néha bántam, hogy nem volt mellettem a barátom és nem tudtam megosztani vele ezeket az érzéseket… de az az igazság, hogy az embernek néha szüksége van egy kis egyedüllétre.

Próbálom elképzelni az életemet itt. A rosszakaróim mind azt mondják, hogy pofára fogok esni, mert a vidéki emberek nem tudják elviselni a nagyvárosi életet. Ez a város csak tönkre fog tenni engem. De nem értem miért mondogatják ezt. Oké, nekem is van pár régi barátom, akik ide költöztek és aztán teljesen kifordultak magukból, de ez nem jelenti azt, hogy szabályszerűen minden ember így jár majd.

Tudom, hogy mindenki „a lehetőségek városának” hívja Budapestet – és ez igaz is. Én csak itt tudom valóra váltani az álmaimat, mert az otthon szinte semmi lehetőségem sincs. Mindenesetre, ez nem azt jelenti, hogy olyan tévképzeteim vannak, hogy ha ide költözök, akkor az életem is jobbá fog válni azonnal. Ez őrültség. Egy város nem képes megoldani az összes problémádat. Neked kell megváltoztatni az életed és elérni az álmaid és én ezzel teljesen tisztában vagyok. De azt is nagyon jól tudom, hogy nekem nincs jövőm otthon…

Mellesleg, készítettem pár képet az utazásom alatt, amit most szeretnék nektek megmutatni. Ahogy már említettem korábban, egyedül voltam, szóval nem tudtam outfit fotókat készíteni, de azon gondolkodom épp, hogy olykor írok pár inspiráló és személyes posztot is, sok-sok fotóval kiegészítve, hogy ezáltal ti is jobban megismerjetek engem. Mint egy kis rövid napló. Amúgy nekem nagyon hiányoznak az ilyen jellegű személyes posztok. Ti mit gondoltok? Szeretitek az ilyen beszédesebb blog bejegyzéseket?

IMG_20170414_150205[1]

I visited lots of vintage stores and I totally fell in love with these. I can’t wait to move here, because I really miss these shops and stores in my hometown.

Voltam egy csomó vinage üzletben és teljesen beléjük szerettem. Alig várom, hogy ide költözzek, mivel otthonról nagyon hiányolom az ilyen fajta voltokat.

IMG_20170413_142133[1]varr

IMG_20170413_144125[1]

I was in Paloma too. This is an artist court with lost of Hungarian artists. It was so beautiful, but despite this it was too lonely at the same time.

Voltam a Palomában is. Ez egy művészudvar tele magyar művészekkel. Gyönyörű volt, de ugyan akkor nagyon üres és elhagyatott is egyben.

IMG_20170413_145407[2]varr

IMG_20170413_145549[2]

IMG_20170413_145508[1]

IMG_20170413_145610[1]

The other place, where I was, the Mono art & design Budapest. This is a store and gallery in one piece. You can meet with creations of the young and contemporary artists there. By the way, I find here some Vogue magazines. I wanted to buy one, but I changed my mind. Maybe in another time.

A másik hely, ahol megfordultam, a Mono art& design Budapest volt. Ez egyben bolt és galéria is. Itt megtalálod a magyar, fiatal, kortárs művészeknek az alkotásait. Amúgy, találtam itt pár Vogue magazint is. Akartam is venni egyet, de végül meggondoltam magam. Majd talán máskor.

IMG_20170413_150537[2]

IMG_20170413_150910[1]

However, if you keep your eyes open, you can run into some art on the street too.

De ha szemfüles vagy, akkor akár az utcán is belebotolhatsz pár művészi alkotásba.

IMG_20170413_145110[1]varr

IMG_20170414_150203[1]

And in the end of this post, here are some not just typical photos from me, because I never take any pictures in the nature. I love the city life, feelings and I love the concrete and graffiti too – I don’t know, I see the beauty in them – but I have to admit that sometimes it’s really good if you break away from the noise of the town.

A bejegyzés végén pedig jöjjön pár abszolút nem jellemző kép tőlem, mivel soha nem szoktam fotózni a természetben. Imádom a városi életet, a hangulatát és a betont meg a graffitiket, – nem tudom, én meglátom bennük a szépséget – de be kell ismernem, hogy olykor jó érzés kiszakadni a város zajából.

  IMG_20170412_182011[1]

IMG_20170414_142729[1]varr

IMG_20170412_180546[1]varr  IMG_20170412_181658[1]varr

So, this was my short report about my last Budapest trip. I hope that you like it. And maybe, I will write more photo diary post in the future, if you want. Let me know in comment, please! 🙂

Szóval, ez volt a rövidke beszámolóm a pesti utamról. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Talán a jövőben majd több ilyen fotó nalót fogok készíteni, ha ti is szeretnétek. Írjátok meg kommentben, ha gondoljátok! 🙂

You may also like

2 Comments

  1. De jó kis összefoglaló lett a bp-i utazásodról. Bár én itt élek már régóta, csomó olyan dologról írsz, amit nem is ismertem. Nekem mindenképp tetszenek az ilyan jellegű beszámolóid is. 🙂

    1. Örülök, hogy tetszik. Mostanában azon gondolkodom, hogy outfit posztok mellett néha írok más jellegű bejegyzéseket is.

      Amúgy ezekre a helyekre érdemes ellátogatni szerintem, már csak nézelődés céljából is, ha az ember nem akar vásárolni. 😀 Egy napot igazán megéri rászánni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*